A Ronald Lu & Partners hongkongi építésziroda az egyik legfontosabb a várostervezés és -építészet fenntarthatóságának szentelt központ – és ebből az elköteleződésből adódóan készített egy tanulmányt a világban alkalmazott, a várostervezést a jövőben forradalmasítható legfrissebb újításokról. Az építészet fenntarthatóbbá tételének öt módja mögött meghúzódó ötlet a műszaki ismeretek és az anyagkutatás előnyeinek kihasználása annak érdekében, hogy az épületek egyre jobban integrálódjanak a környező természeti környezetbe, és olyan ember alkotta ökoszisztémát hozzanak létre, amelyben az ember és a természet egy lehet.
Íme, az 5 tervezési mód a klímaváltozás elleni küzdelemben:
1. Biofil tervezés
A biofil tervezés központi fogalom a fenntartható építészet filozófiájában, és az épületek valamint az őket körülvevő ökoszisztéma közötti kapcsolatot írja le a természeti környezettel való kapcsolatukon keresztül. Ez a fajta kialakítás elengedhetetlen a nagy népsűrűségű városi területeken, mivel elősegíti a város hűtését, az szélsőséges csapadék káros hatásainak csökkentését és a részecskeszűrést. A Ronald Lu & Partners ezt a koncepciót alkalmazta Treehouse projektjében, amely egy környezettudatos integrált rendszer: zökkenőmentesen kapcsolja össze a belsőt a külsővel, az embert a természettel. Ez a munkahely a dolgozók jólétére összpontosít, és semmilyen káros hatással nem bír - zöld növényekkel borítottak a falak, vízi elemek találhatók a környezetben, valamint természetes anyagok és ilyenből készült bútorok adják a berendezést.
2. A biodiverzitás kérdése
A modern nagyvárosok egyik fő problémája a biológiai sokféleség csökkenése, amelyet a városi területek újra állatokkal történő betelepítésével lehet orvosolni – ezt a szükségletet a világjárvány még sürgetőbbé tette. A megoldás itt egyszerű: növelni a városi növényzet mennyiségét és ezáltal lehetővé tenni az állatok számára, hogy saját élőhelyüket felépítsék, összhangban az emberi populációval. Az ilyen típusú várostervezés egyik példája a hongkongi Victoria Dockside – egy „aktív domb”, amely a kiterjedésének 30%-án zölddel borított, és számos teraszból áll, amely nemcsak az állatok jelenlétét ösztönzi a városi területen, hanem elősegíti a környező utcák szellőzését és hűtését is.
3. Az ökológiai lábnyom fontossága
A dekarbonizáció olyan kihívás, amely nemcsak magát az urbanisztikát, hanem mindennapi életünket is érinti. A szén-dioxid-semlegesség 2050-re való megvalósításának célja mintegy 130 országot érint – de a jövőben ez egyre inkább azon múlik majd, hogy maguk az épületek és a városok képesek-e elnyelni az ilyen jellegű hatásokat a város már amúgy is sürgető szennyezettségi problémájának megoldásával. A semlegesség elérése a modern épületekben nem különálló innováció, hanem egy sor olyan újítást foglal magában, amelyek együttesen javítják a környező levegő minőségét. Példa erre a Ronald Lu cég által bemutatott hongkongi Zero Carbon Park, amely a világ egyik legfejlettebb épülete a szén-dioxid-semlegesség szempontjából.
4. A növekvő hőmérséklet problémája
A globális felmelegedés mára már valóság – a magas hőmérsékletnek a polgárok életére gyakorolt hatását szem előtt tartó tervezés ezért minden várostervezés előfeltétele. 2050-re az emelkedő hőmérséklet által érintettek száma 800%-kal, mintegy 1,6 milliárddal nő, és ez különösen a sűrűn lakott városközpontokat fogja érinteni. Minél magasabb a hőmérséklet, annál nagyobb az energiafelhasználás, de számolni kell azzal a kárral is, amelyet a hő és a pára okoz a beton- és fémszerkezetekben. A két fő megoldás a természetes szellőzés és a zöldítés. Az előbbi szellőzőfolyosókon és légutakon keresztül hűti az épületeket, beleértve az anyagok porozitását is; valamint víz jelenlétével. A városi felületek zöldítése szintén jelentős szerepet játszik a hűtésben, mivel szigeteli a tetőket és a falakat, csökkentve ezzel az energiaveszteséget. A fák és más városi növényzet pedig árnyékot ad és hűt az evapotranszspiráció* jelensége révén.
* Az a folyamat, amelynek során a víz a talajból és más felületekről párolgás, valamint a növényekről történő kipárolgás révén a szárazföldről a légkörbe kerül.
5. A vízforrások kezelése
A városi vízgazdálkodási stratégiák egyre kritikusabbak egy olyan világban, amely az aszály felé tart. A fenntartható urbanizmus által javasolt megoldás ezeket a stratégiákat a természetes talajfolyamatokhoz hasonlóvá tenni – a koncepciót Szivacsvárosnak nevezték el. Ezzel a technikával a felszíni csapadékvizet először elnyeli, majd természetesen kiszűri a talaj. A lefolyás beszivárgása lehetővé teszi a víztartó rétegek feltöltődését és a víztestek regenerálódását.
