Világszerte folyamatosan csökken a városi fákkal borított terület.
A városi fák azonban számos környezeti, egészségügyi, társadalmi, biológiai sokféleség és gazdasági haszonnal járnak.
Segíthetnek a városoknak elérni az ENSZ 17 fenntartható fejlesztési céljából 15-öt.
Mivel a legtöbb város és ország továbbra is egyre melegebb nyári napokról számol be, amelyek 100 éves rekordokat döntenek meg, a beltéri hűtés csak csekély felüdülést kínálhat és csak a kiváltságos kevesek számára. A legtöbben a szabadban – az emberek és más élőlények egyaránt – továbbra is küszködnek a hőséggel, és a fák árnyékában találnak menedéket. Mégis ezeket a fákat kiszorítja a városi infrastruktúra: épületek, utak, hidak, felüljárók. A fenntartható, inkluzív fejlődés érdekében a városi fákat meg kell védeni.
Ha a városfejlesztés jelenlegi tendenciája folytatódik, az épületek és az emberek hamarosan kiszoríthatják a meglévő fák többségét. A rossz várostervezés gyakran válogatás nélküli és néha illegális fakivágásokhoz vezet. Egy másik kulcsfontosságú ok, amiért a városok elveszítik fatakarójukat abban rejlik, ahogyan a fákról vélekedünk: legjobb esetben kényelmi elemnek, legrosszabb esetben pedig könnyen pótolható erőforrásnak tartjuk őket.
A levegővel és a vízzel ellentétben a városok viszonylag kevés figyelmet fordítanak a fák kezelésének és védelmének módjára. Ez nyilvánvaló a városi fatakaró folyamatos csökkenéséből. Az elmúlt öt év folyamán az átlagos városi fás terület évente közel 40 000 hektárral csökkent.
A fák természetes hűtőként működnek az épített környezetben, enyhítik a hősziget-hatást és csökkentik az energiafelhasználást a klímaváltozás mérséklése érdekében.
A fizikai infrastruktúra elnyeli a környezeti hőt, lassan kibocsátva azt a környezetbe, tovább emelve a környezeti hőmérsékletet „városi hősziget-hatást” hoz létre. A sűrűn lakott városok ezt a hatást erősebben tapasztalják. A hőtérképek azt mutatják, hogy a nagyvárosokban az általános hőmérséklet legalább 1-3°C-kal magasabb lehet, mint vidéken.
A fáknál nagyobb az árnyék alatti terület, a környezet teljes nedvessége, a levegő párolgásos lehűlése és az eltérített napsugárzás. Ez döntő fontosságú nyáron, amikor az árnyékolt felületek 11-25°C-kal hidegebbek lehetnek, mint az árnyék nélküliek, a párolgás pedig 5-10°C-kal csökkentheti a csúcshőmérsékletet.
A hősziget-hatás elleni küzdelem mérsékelheti a hűtési igényt. Az Egyesült Államokban és a Közel-Keleten a rendkívül meleg napokon a térhűtés adhatja a lakossági elektromos áram csúcsigényének 70%-át is! A hűtési igény megugrása megterheli az elektromos hálózatot, ami gyakran áramkimaradásokat és az energiaszámlák növekedését okozza.
A városi mikroklíma javításának lehetőségével egyetlen fa az ültetéstől számított öt éven belül 3%-os, 15 éven belül pedig 12%-os energiamegtakarítást jelenthet egy háztartásban. A háztartások millióival megszorozva az ilyen mértékű energiamegtakarítás a teljes energiafogyasztás és a kapcsolódó ÜHG-kibocsátás csökkenésében fog tükröződni.
A fák szén-dioxid (CO2) vákuumok, amelyek egyensúlyt teremtenek az ökológiai rendszerben.
A fák a környezetből származó szén-dioxidot használják fel a fotoszintézishez, hogy szénhidrogéneket állítsanak elő, amelyek elősegítik a növekedést. A fák tárolhatnak is szén-dioxidot az azonnali és hosszú távú növekedés érdekében. Típusától és korától függően egyetlen fa 1-22 tonna CO2-t képes tárolni élete során! (Összehasonlításként, egy tipikus személygépjármű körülbelül 50 tonna CO2-t bocsát ki 10 év alatt.) Ha egy fát kivágnak, ez a tárolt CO2 visszakerül a környezetbe, növelve a CO2 teljes mennyiségét, és károsan befolyásolja a levegő minőségét. A CO2-t megkötő és raktározó fák hozzájárulnak a negatív kibocsátáshoz, és eltávolítják a légkörből az emberi eredetű kibocsátások kétharmadát.
Az egészséges fatakaró megvédi a lakosokat a szennyezéssel összefüggő betegségektől, a korai halálozástól és javítja az egészség általános minőségét.
A fák csökkenthetik, blokkolhatják vagy pufferolhatják a levegő-, zaj- és vízszennyezést, amely a városokban lényegesen magasabb. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kijelentése szerint: „A világ lakossága (99%) olyan levegőt lélegzik be, amely meghaladja a WHO-irányelv határértékeit, és nagy mennyiségű szennyezőanyagot tartalmaz.” 2060-ra évi 6-9 millióra növekedhet a légszennyezettség miatti korai halálesetek száma. Ezen túlmenően a betegszabadságos napok, az orvosi költségek, a levegőszennyezés miatti csökkent mezőgazdasági termelés a globális GDP 1%-ába, azaz évi 2,6 billió dollárba kerülhet.
A WHO azt is kijelenti, hogy zöldebb várostervezéssel kezelhető a légszennyezés, amely a szennyezés leghalálosabb formája. Ha a város teljes területének legalább 30%-át fás területek alkotják, évente 400 korai haláleset megelőzhető.
A levegőszennyezés mellett a városi fák csökkentik a zaj- és vízszennyezést is. Fizikai akadályként működve tompítják a zajt és megszűrik a csapadékvizet, hogy javítsák a helyi vízelvezetés vízminőségét. Ezen túlmenően a jelentős fás területekkel rendelkező városokban élők immunitása is jobb. A fák fokozzák a vérkeringést, növelik az oxigénszintet és csökkentik a vérnyomást valamint a szorongást. A fákról aeroszolos ködként felszabaduló biokémiai anyagok antibiotikus, gombaellenes és reumaellenes tulajdonságokkal rendelkeznek.
A városi fák elősegíthetik a jobb életminőséget, a társadalmi egyenlőséget és a befogadást a városokban.
Azok a polgárok, akik könnyebben hozzáférnek a zöldterületekhez vagy a természethez, jobb hangulatról, nagyobb motivációról számolnak be a szabadban való testmozgásra és a közösségükön belüli szocializációra. Ez javítja az életminőséget, ami viszont nagyobb üzleti lehetőségeket vonzhat, és akár 3-15%-kal emelheti az ingatlanárakat.
Fontos, hogy a fák segíthetnek a társadalmi egyenlőség és befogadás kérdésében is. Az alacsony jövedelmű lakosság gyakran olyan részeken él, ahol aránytalanul magasabb a hő és a szennyezés mértéke. A fákkal való borítottság itt legalább 30%-kal alacsonyabb lehet a jómódú városrészekhez képest. A fák méltányos eloszlásának kezelésével a fák által kínált környezeti, egészségügyi és társadalmi-gazdasági előnyök elérhetővé válnak az alacsony jövedelmű csoportok számára is, ezáltal növelve a társadalmi egyenlőséget és befogadást.
A fák megvédik mindazokat, akik körülöttük és bennük élnek, és növelik a városi biológiai sokféleséget.
A változatos fatakaró védi az általános biológiai sokféleséget – az állatokat, a rovarokat és a természetes növényzetet – és tovább támogatja a városi fák egészségét. A fák menedéket is nyújtanak az őshonos, veszélyeztetett vagy veszélyeztetett vadon élő állatok és növények számára. Például a világ madárbiológiai sokféleségének több mint 20%-a városokban található. A madarak a fákon lévő rovarokból, nedvekből, diófélékből és gyümölcsökből élnek, és cserébe a fák magjait szórják el.
A magas szintű funkcionális sokféleség megőrzése alapvető erőforrásokat jelenthet a városlakók számára. Például New Yorkban a fafajok 88%-a felhasználható a gyógyszer- és élelmiszeriparban. Végül, a jól karbantartott fák minimálisra csökkenthetik a talajeróziót a heves esőzések során, ami megakadályozza a természetes, épített környezet károsodását. A talajerózió megelőzése biztosítja, hogy a talaj megtartsa a szükséges ásványi anyagokat, amelyek aztán elősegítik a fák növekedését.
Ilyen előnyök tükrében nem meglepő, hogy a városi fák segíthetik a városokat az ENSZ 17 fenntartható fejlesztési céljából 15 elérésében. Míg a városok és országok kezdeményezéseket tettek fák ültetésére, folyamatos erőfeszítésekre van szükség annak biztosítására, hogy a városi fák teljes életet éljenek. A városok törvénymódosításokkal elkezdhetik a fákkal borított területek növelését, elkerülhetik a közterületek betontengerré válását, amely így lehetővé teszi a facsemeték növekedését; illetve az érett fákat a kivágás helyett a szabad területekre helyezhetik át. A fenntartható és inkluzív városok jövője minden bizonnyal azon múlik, hogyan ápoljuk és védjük városi fáinkat.
Forrás: https://www.weforum.org/agenda/2022/06/cities-urban-trees-climate-change/