A tudósok számításai szerint a hőhullámok az emberi termelékenységre gyakorolt hatásuk miatt jelentős károkat okoznak Európa gazdaságában. Az új becslések szerint a negatív hatás a következő évtizedekben meredeken növekedni fog.
1960 és 2017 között megduplázódott Európában a szélsőséges hőséggel járó napok száma. Az éghajlatváltozási előrejelzések szerint pedig a hőhullámok még gyakoribbá válnak, és tovább is tarthatnak.
A hőhullámok veszélyeztetik az emberek, állatok és növények egészségét, károsítják az infrastruktúrát és csökkentik a dolgozók termelékenységét. A túl meleg környezet fiziológiai feszültséget okoz, csökkenti a produktív munkaórák számát, az információfelvevő képességet és megzavarja a döntéshozatalt.
Egy új tanulmányban az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja és más európai kutatóintézetek tudósai a hőhullámok emberi termelékenységre gyakorolt negatív hatásai miatti GDP-veszteségeket becsülik meg.
Számításaik szerint a hőhullámok az elmúlt, rendkívül meleg években, például 2003-ban, 2010-ben, 2015-ben és 2018-ban az európai bruttó hazai termék (GDP) 0,3-0,5%-os éves veszteségét okozták.
Ez már 1,5-2,5-szerese az 1981 és 2010 közötti évek rendkívüli hőség miatti átlagos 0,2 százalékos GDP-veszteségének.
A tanulmány azt vetíti előre, hogy az ilyen okokra visszavezethető GDP-veszteség a következő 40 évben folyamatosan nőni fog Európában. Becslések szerint a hőhullámok költségei 2035-2045-ben a GDP 0,77%-ának várható éves átlagára, 2045-2055-ben körülbelül 0,96%-ra nőnek, a 2060-as években pedig meghaladják az 1,14%-ot.
Dél-Európa szenvedi el a legsúlyosabb hatást
A tanulmány megállapította, hogy a túlzott hőség miatt a dél-európai országokban lesz a legnagyobb a gazdasági veszteség. Ciprus lesz a leginkább érintett, ahol 2060-ra az éves veszteség elérheti az ország GDP-jének 3-3,5%-át.
Portugália, Spanyolország és Horvátország a 2040-es az évi 2%-os értékről 2060-ra fokozatosan körülbelül 3%-ra fog elmozdulni. Romániában, Olaszországban, Görögországban és Bulgáriában is jelentős növekedés várható.
A közép-európai országok kisebb, de még mindig jelentős negatív hatásokat fognak tapasztalni. A tanulmány előrejelzése szerint Németországban 2050-re a hőhullámok miatt évente átlagosan az ország GDP-jének 0,5%-a fog kiesni.
Ezzel szemben a skandináv országok, az Egyesült Királyság és Izland kisebb, mindössze a GDP 0,2%-át elérő éves veszteséget szenvednek el, vagy egyáltalán semmilyet.
Ugyanazon országon belül is nagy eltérések vannak a régiók között. Az alábbi térképek a hőhullámok becsült gazdasági költségeit mutatják a regionális GDP arányában a négy szélsőséges évben (2003, 2010, 2015 és 2018), amelyeket a tanulmány közelebbről is elemzett. Ezekben a régiókban a károk gyakran meghaladják a GDP 1%-át, és a legdélibb régiókban elérik a 2%-ot is.
A leginkább érintett területek azok, amelyekben a meleg éghajlat mellett a kültéri ágazatok – például az építőipar, a mezőgazdaság és a turizmus – jelentős részt képviselnek a regionális gazdaságban.
A hőhullámok költsége területi szinten a regionális GDP arányában a vizsgált négy évben. ©David García-León, Nature Communications, CC BY 4.0.
Hogyan alkalmazkodik a munkahely az emelkedő hőmérséklethez?
A tanulmány segíthet a döntéshozóknak is olyan politikák kidolgozásában, amelyek minimalizálják az emelkedő hőmérsékletnek az európai munkavállalókra gyakorolt hatását, amint azt az EU 2021. februári új éghajlat-alkalmazkodási stratégiája is kiemeli. A tudósok szerint Európában nagy mozgástér van az ilyen jellegű munkahelyi intézkedések végrehajtására.
Ezek az intézkedések magukban foglalhatják az egyenruhák újratervezését, az épületek jobb szigetelését, a zöld munkahelyeket, a fákkal való lefedettséget, az automatizálást, a légkondicionálást és a változó munkamódszereket, hogy segítsenek a munkavállalóknak elkerülni a nap legmelegebb időszakait.
Az innovatív technológiai megoldások, mint például a hőtől védő viselhető szerkezetek a jövő válaszai közé tartoznak.
A tanulmányban javasolt interdiszciplináris, alulról felfelé építkező módszertan számos szakpolitikai cél felmérésére is alkalmazható, amilyenek például az alkalmazkodást célzó intézkedések.
A politikai döntéshozók ezt a módszertant felhasználhatják az alternatív megoldások makrogazdasági hatásainak pontos megragadására is, miközben figyelembe veszik a különböző regionális éghajlati, társadalmi-gazdasági és demográfiai tényeket.
