Miközben az Egyesült Királyság otthont adott a COP26 klímacsúcsnak Glasgow-ban, a világ azt figyelte, hogyan lehet a klímaváltozást kordában tartani a résztvevő 200 ország által végrehajtott intézkedésekkel. Valahol a szénről, autókról, készpénzről és fákról szóló vita fő témái között a műanyaghasználat is szóba került. Ennek építőipari felhasználását vázoljuk most fel.
A műanyagok hirtelen egyre vitatottabbá váltak a fenntarthatósággal és az éghajlatváltozással kapcsolatos viták és fellépések fényében, különös tekintettel az egyszer használatos és az újrafelhasználható műanyagokra. Ennek a fosszilis tüzelőanyag-származéknak a kiküszöbölése pozitív környezeti hatása ellenére azonban jelentős kihívásokat jelentene mindannyiunk számára. Ennek megértéséhez elég körülnézni közvetlen környezetünkben – legyen az egy szoba, egy autó vagy más helyszin. Távolítsunk mindent el gondolatban, ami műanyag, és nézzük meg, mi maradt. Megdöbbentő, nem?!
A műanyag egyike azoknak az anyagoknak, amelyeket régóta természetesnek tartunk. Valójában 1907 óta, amikor Leo Baekland belga kémikus megalkotta a bakelitet, az első szintetikus, tömegesen gyártott műanyagot. A telefonok és laptopok, amelyekről a munkánkat és az otthoni életünket működtetjük, az ablakaink és ajtóink, a háztartási gépek, az élelmiszerek frissességét biztosító csomagolások, és még a láthatatlan, föld alatti csővezetékek is, amelyek tiszta ivóvizet illetve szennyvizet szállítanak – mind műanyagból vannak.Hogyan használjuk fel tehát a legjobban a már megalkotott műanyagot a körkörös gazdaságban? Továbbá, hogyan találjuk meg az ideális „zöld” alternatívát, amely megőrzi a műanyag hihetetlen tulajdonságait, de előállítása nem jár széndioxid kibocsátással?
Műanyag az építőiparban
Saját iparágunkban a műanyagot széles körben használják. Az európai építőipar évente mintegy 10 millió tonna műanyagot használ fel, ami az európaiak által fogyasztott műanyagok ötöde. Csak a második a csomagolás után. A szigeteléstől kezdve az ereszcsatornákon át a csővezetékekig és egyéb vezetékekig a műanyagot széleskörűen és folyamatosan bővülő módokon használják fel. Jó okkal, mivel a műanyagnak számos egyedi tulajdonsága van, amelyek felbecsülhetetlen értékűek az építőipar számára:
- A korrózióállóság és a tartósság hosszú élettartamot biztosít
- Folyadékok, különösen víz biztonságos és higiénikus szállítása
- Nagyon hatékony szigetelőanyag
- Olcsó nyersanyag és gyártási folyamat
- Fenntarthatóság az újrahasznosításon keresztül (erre mindjárt rátérünk!)
Rengeteg műanyag került már felhasználásra a világban, ezért még ha lenne is egy nagy mennyiségben előállítható zöld alternatívánk, nem tudnánk csak úgy eltűntetni és elfeledkezni arról a 7,8 milliárd tonnáról (forrás: Our World In Data), amely világszerte jelen van. Tehát kollektív felelősségünk, hogy a lehető legjobban használjuk inkább ki.
Okosabban használjuk a műanyagot
Mindannyian egyetértünk abban, hogy az a mód, ahogyan jelenleg használjuk a műanyagot, nem fenntartható. Tekintettel arra, hogy jelenleg évente 359 millió tonna műanyagot állítunk elő világszerte (forrás: Plastics Europe), és több mint a fele egyszer használatos cikkekre szolgál, egyértelmű, hogy a műanyag jelentős problémát jelent számunkra. Tény, hogy a műanyag szinte elpusztíthatatlan, mégis világviszonylatban még mindig rengeteget dobunk ki belőle, tudván, hogy rendkívül káros hatással van a bolygó jólétére – ez nem csak felelőtlen, de szégyenteljesen pazarló is. Az Egyesült Királyságban például az 5 millió tonna felhasznált műanyagból mindössze 370 000 tonna műanyagot hasznosítanak újra – ez mindössze 7%.
A központi probléma azonban nem magával a műanyaggal van, hanem egyirányú gazdasági modellünkkel: az árukat előállítják, elfogyasztják, majd kidobják. A modell azt feltételezi, hogy végtelen és következmény nélküli a növekedés, mert végtelenek az erőforrásaink. De ez nem így van, és könnyen belátható, hogy miért okoz a műanyag fejfájást.
A találékonyságnak köszönhetően azonban az építőiparon belül számos módon lehet bölcsebben újrahasznosítani a műanyagot. Az újrahasznosított műanyagok minden kulcsfontosságú tulajdonsággal rendelkeznek az építőanyagként való felhasználáshoz. Erősek és tartósak. Könnyűek és vízállóak. Könnyen formázhatók. És újrahasznosíthatók.
A zöldebb alternatívákra összpontosítva az építőipari gyártók már most is az újrahasznosított műanyagot tartós, megbízható, valóban fenntartható építőanyaggá alakítják. Jó példa a díjnyertes „Recycore” technológia, amelyet a műanyag csőrendszereket gyártó Wavin fejlesztett ki, 50%-ban újrahasznosított műanyagot használva a lefolyócsövekben, miközben azok megőrzik az eredeti műanyag megfelelő tulajdonságait. Ugyanaz a teljesítmény, ugyanaz a minőség, de zöldebb környezet. Tovább javítva a paramétereket, a Wavin AquaCell szikkasztó blokkok immár 100%-ban újrahasznosított műanyagból készülnek.
Ez egy biztató kezdet, de még sok a közös tennivaló.
A fő kihívás az, hogy a műanyaghulladék újrahasznosítását nagyrészt megvalósíthatatlannak és veszteségesnek tartják. Konkrétan az olyan polimereket, mint a kevert műanyag, gumi és elasztomer, „újrahasznosíthatatlannak” ítélik. Ezekből az anyagokból azonban elképesztően nagy mennyiség található szerte a világon, ami napról napra csak növekszik. Nem lenne elérendő cél, hogy a társadalom és a bolygó hasznára legyenek fordítva?
A legalapvetőbb „tégla és építőkövek” szinten az újrahasznosított műanyagokból készült építőanyagokat még nem használják széles körben az építőiparban; a prototípusokat főként demonstrációs telepítésekhez alkalmazták. Elterjedtebb felhasználásukhoz a politikai akarat és a fogyasztói kereslet megváltozására van szükség, amely együtt jár a kutatás-fejlesztésbe való komolyabb befektetéssel is.
A tendencia azonban kezd megfordulni. Egyre nagyobb nyomás nehezedik a társadalom részéről a műanyagszennyezés csökkentésére. A kormányok és az ipar foglalkoznak a körkörös gazdaság gondolatával, amely megváltoztathatja az emberek gondolkodásmódját és egyúttal piacokat nyithat meg azzal a céllal, hogy a hagyományos építőanyagok alternatívájaként tekintsenek az újrahasznosított műanyag megoldásokra, más újrahasznosított anyagok mellett.
Valóban egy teljesen más jövőkép kezd kialakulni.
A jövőbe tekintve
Lehetséges minden típusú műanyag „kibontása”, visszaállítva az olaj állapotba, hogy újra felhasználható legyen. De ez a folyamat hatalmas mennyiségű energiát igényel, és így nem valószínű, hogy a műanyagszennyezéssel kapcsolatos összes problémát kiküszöbölné. A szomorú tény az, hogy mivel a műanyagok nagy része hulladéklerakókba és így a környezetbe visszakerül, a műanyag továbbra is úgy viselkedik, ahogyan ismerjük: tartós.
A British Plastics Federation (Brit Műanyagipari Föderáció) átfogó új dokumentumában, a „Plastics Explained: Exploring the Key Topics” (A műanyagok magyarázata: a kulcsfontosságú témák feltárása) című dokumentumában tárgyalja a műanyag olyan értékes erőforrásként történő számbvételét, mint ami létfontosságú szerepet játszik a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében. Az Egyesült Királyság műanyagiparával kapcsolatos kulcsfontosságú tényekkel és számadatokkal alátámasztva felvázolja a műanyag szerepét a fenntartható jövő szempontjából, összpontosítva a nagyobb mértékű újrahasznosítás fontosságára. A dokumentum azt sugallja, hogy az Egyesült Királyság 2050-re előirányzott nulla nettó kibocsátási célkitűzése nem lehetséges műanyag nélkül. A szigeteléstől a könnyű járműveken át a turbinákig mindenhez nélkülözhetetlenek, gyakran a legjobb megoldást jelentik más alternatívákkal szemben, amelyek előállítása több erőforrást igényelhet, és megnövekedett károsanyag-kibocsátást eredményezhet.
A BPF főigazgatója, Philip Law szerint: „Mindenkinek megvan a maga szerepe egy fenntarthatóbb társadalom megteremtésében, és természetesen a műanyagiparnak is. Folyamatosan újít, hogy csökkentse környezeti hatását. A műanyag kulcsszerepet játszik majd mindannyiunk jövőjében, mivel létfontosságú szerepe van az Egyesült Királyság szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésében.”
A műanyagon túli jövő valóban nagyon érdekes lesz…
A tudósközösség a hagyományos műanyagok, például a természetben előforduló polimerek alternatíváit kutatja. Például Jeffrey Catchmark, a Penn State Egyetem professzora által vezetett csapat cellulózt és (rákhéjból származó) kitozánt használt vízálló bevonatok készítéséhez. Nemcsak komposztálhatók és lebomlanak, de további előnyeik is vannak a műanyagokhoz képest: ragasztóként is működhetnek.
Eközben a növényi polimerből készült cellulóz visszatér az édességek csomagolásába olcsóbb műanyag alapú fóliával bélelve.
Nagy izgalommal várjuk
Bizakodónak kell lennünk a műanyag helyettesítését célzó új technológiákkal kapcsolatban. Ennek ellenére a műanyag továbbra is túl értékes és túl széles körben használható anyag ahhoz, hogy hamarosan kivonjuk a forgalomból. Továbbra is biztonságos és létfontosságú a társadalom számára – messze túlmutatva saját iparágunkon. De ahogy mindannyian tisztában vagyunk vele, a helytelen használat legjobb esetben is szemet szúr, a legrosszabb esetben pedig életveszélyt jelent.
Tehát kollektív felelősségünk éppen ez – a lehető legtöbb műanyag hulladék összegyűjtése, hogy újra felhasználhassuk egy körkörös gazdaságban. Mindenki felelős, aki a mindennapi életben műanyagot használ, és ez nagyjából mindannyiunkra igaz is jelenleg alternatív „varázspálca” megoldás hiányában.
Mint szinte mindenben, ami a fenntarthatósággal kapcsolatos, a siker érdekében ezen a területen is azzal kell dolgoznunk, amink van, miközben a tudósok, mérnökök és hasonló úttörők tovább törekednek a fenntarthatóbb, nulla szén-dioxid-kibocsátású alternatívák megtalálására. A cselekvés ideje most van.
