Egy „raklap” digitális, okos eszköz és szolgáltatás meglététől még nem lesznek „okosak”, és főleg nem élhetőbbek a településeink a smart city szakértő szerint. Pedig a forró és száraz nyár itt kopogtat az ajtónkon: az aszály már tavasszal beköszöntött az ország egyes részein, és idén is hőségriadókra és trópusi éjszakákra számíthatunk. Hogyan kerülhetnénk el az egyre okosodó városainkban a vízhiányt és a hőgutát? Erre kerestük a választ szakértők segítségével.
Idén nyáron is a Bahamákon érezhetjük magunkat – legalábbis ami a nappali, sőt az éjszakai hőmérsékletet illet. A húsz fok feletti úgynevezett trópusi éjszakák – amelyből 2024-ben országos szinten új rekord született[1] – különösen megviselik a szervezetet a rossz alvásnak, illetve a szív- és érrendszeri panaszoknak köszönhetően, ráadásul erősen megterhelik a városi hűtési infrastruktúrát és tovább súlyosbítják a hősziget-hatást. A hűsítő, szálló port megkötő parkok, vagy akár zöldtetők természetes légkondicionálást jelenthetnének, ám a városi zöldterületek nem maradnak fenn átgondolt csapadékvíz-gazdálkodás nélkül, különösen nem akkor, ha a hőhullámok miatt még az ivóvízhasználatot is korlátozni kell.
Budapest sok szempontból, például a mobilitási digitalizáció vagy az innovációs ökoszisztéma viszonylatában potenciális okosváros, a hazai smart city éllovasok között szerepel Szeged és Debrecen is. Ám az okosváros szakértő szerint itt az idő, hogy az élhetőség kerüljön a településtervezés és fejlesztés fókuszába. “Nem „kütyü-oldaláról” kell megfognunk az okos városokat, hanem arra kell törekednünk, hogy komplex szemlélettel élhetőbb települést teremtsünk: egyszerre vegyük figyelembe a fenntarthatóság valamennyi – környezeti, gazdasági és társadalmi - aspektusát. Ezek mögé kell rendelni a smart megoldásokat, nem pedig fordítva” – magyarázza Kulcsár Sándor közgazdász, okosváros szakértő. Az élhetőség szempontjából pedig a kulcsszó a környezeti fenntarthatóság, ami a gyakorlatban az energiatakarékosság és a zöldfelületek arányának növelése mellett az okos vízgazdálkodást, csapadékvíz felhasználást jelenti. Sajnos ma Magyarországon az országszerte jellemző hagyományos, „egycsatornás” rendszerek célja, hogy minél gyorsabban megszabaduljunk az esővíztől – amit aztán szárazság idején vezetékes vízzel próbálunk pótolni – több, kevesebb sikerrel.
Röviden: igen. Sok kütyü sokra megy, ha rendszerszinten kapcsolódnak össze. A szenzortechnikán és adatalapú vezérlésen nyugvó eszközök jelentősen csökkenthetik a vízfelhasználást és valóban élhetőbbé teszik a városainkat.
Az intelligens, vízvisszatartó ún. kék-zöld tetőkkel például a városi hősziget hatást jelentősen csökkenteni lehet, hiszen segítségükkel 4 fokkal hűvösebb lehet a beltéri levegő, ráadásul akár 10 decibellel képesek csökkenteni az utcáról beszűrődő zajt. Az első zöldtetőként, közösségi kertként és esővíztározóként is funkcionáló ún. PolderRoof rendszert 2013-ban telepítették Amszterdamban.
Bár a legjobb vízmegtartást a gyep-, cserje- és lombkoronaiszintet is magába foglaló, talajkapcsolatos növényzet biztosítja, urbánus környezetben nincs mindig lehetőség, hely a minőségi zöldfelületek létrehozására. Ilyenkor jelentenek segítséget az intelligens csapadékvíz-menedzsment rendszerek, mint például a Wavin StormHarvester megoldása, mely az időjárás-előrejelzés alapján automatikusan szabályozza, hogy a tetőkről vagy burkolt felületekről érkező esővizet tárolják, és később öntözésre használják fel, vagy elszikkasszák. Így továbbra is megtartják az esővizet, de egyúttal helyet szabadítanak fel a várható csapadéknak, amelyet egyben lezúdulva nem tud a talaj elvezetni. Ilyen megoldás működik többek közt Dublinban, vagy a brit királyi család észak-ír Hillsborough birtokán is.
A Wavin által megkérdezett[2] tervezők és kivitelezők szerint az utóbbi években érezhetően növekszik az igény az okosváros megoldások iránt Magyarországon, nem csak a lakóépületek, társasházak, hanem a középületek esetében is – ám mindössze minden ötödik szakember dolgozik adatszolgáltatásra alapozott, integrált rendszerekkel. A legnagyobb népszerűségnek jelenleg azok a digitális szabályzórendszerek örvendenek, amelyek az épületek belső komfortjának biztosításárért felelnek, úgymint fűtés, hűtés és szellőzés. Ezek a szabályzók sok esetben komplett okosotthon rendszerek alkotóelemeivé is válhatnak és részt vehetnek további rendszerekkel (pl. árnyékolástechnika, világítástechnika) való optimalizáció kialakításában is.
„A hazai települések lehetőségeikhez mérten igyekeznek fenntartható egyensúlyt teremteni egy brutálisan komplex rendszerben, nagy hiba azonban mindig a közösség problémamegoldó képességében bízva, kívülről várni a megoldást” – magyarázza az okosváros szakértő. A csapadékvíz visszatartás, az energiatakarékos megoldások és a környezettudatos hűtési megoldások alkalmazásával egyéni, családi vagy akár utca-szinten is nagy lépést tehetünk a környezeti fenntarthatóság, és végső soron a saját élhetőbb környezetünk felé. A gyakorlatban az innovatív technológiák, és a „régi, józan paraszti észen” alapuló praktikák együtt teremtik meg az okos településeinket.
[1] https://www.met.hu/
[2] Wavin kérdéssor alapján, adatfelvétel 2025. áprilisában.