A növekvő és egyre sűrűbbé váló városi lakosság több évtizedes fenntarthatatlan gyakorlatokkal párosulva óriási (és káros) hatást gyakorolt a világ természetes infrastruktúrájára. Természeti infrastruktúránk kimerülését természeti folyamatok, hanyagság, az elmúlt évtizedekben pedig éghajlati és időjárási tényezők okozták. Eljött az idő, hogy ezeket az erőforrásokat olyan állapotba állítsuk vissza, amely ökológiailag biztonságos, és biztosítja azt az ellenálló képességet, azokat az anyagokat és szolgáltatásokat, amelyek a közösségek és a vállalkozások számára – gazdasági, társadalmi és környezeti – elengedhetetlenek a boldoguláshoz. Lényegében egy „körkörös gazdaságra” van szükségünk, amely hozzájárul az új műszaki, pénzügyi és környezetvédelmi technológiákhoz és innovációkhoz. A városi csapadékvíz-gazdálkodás és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség pedig fontos szerepet fog játszani a körkörös gazdaság kontinuumában. Alább olvasható Geertjo van Dijk, a Wavin Esővízkezelési Termékek Európai Termékmenedzsere és a Delfti Egyetem docense, és Dr. Ir Frans van de Ven közötti beszélgetés a témáról.
Ha az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességet el akarjuk érni, akkor ez nem megy egyik napról a másikra. Jelentős rekonstrukciós tevékenységet igényel; ezeknek a zöld infrastrukturális megoldásoknak az utólagos felszerelése nem egyszerű, szinkronban kell történnie a városi környezetben végzett egyéb rekonstrukciós tevékenységekkel.
Az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességhez idő kell.
WAVIN: Ha az éghajlati ellenálló képességet mérjük, és különösen az esőzésekből adódó árvizekkel szembeni ellenálló képességet – ez kiemelt súllyal van napirenden?
Dr. VAN DE VEN: Az önkormányzatok napirendjén van. A kérdés az, hogy megfelelően tudják-e a probléma ismeretét tettekre – újjáépítési programra – átültetni.
Az érdekelt felek megközelítése több szinten
Dr. VAN DE VEN: Szóval mik lesznek a választási lehetőségek? Sokak számára még nem mindig világos, milyen utakon indulhatunk el. Ráadásul a Climate Proof Cities egyik következtetése az, hogy az önkormányzati vízügyi hatóságoknak nagyon-nagyon nehéz lesz önállóan megoldani a problémát. Magánszféra nélkül ezt nem is tudják megtenni. Az árvízeknek való ellenállás megteremtésének egy része az ingatlantulajdonos felelőssége, és ez természetesen nagy kihívás.
A vízgazdálkodási megoldások vonzereje
WAVIN: Ez olyasvalami, amit törvényileg kikényszeríthetnénk azzal, hogy bevonjuk a magánszektort is?
Dr. VAN DE VEN: Azt szoktam mondani: „A sárgarépa és a bot hasonlatát kell használnunk.” A jogalkotás tipikusan a bot a végrehajtás terén, a sárgarépa pedig szerintem a megoldások vonzerejében rejlik. Arról beszélgettünk, hogy vonzó kék-zöld környezetet alakítsunk ki városi területeinken. Ez számos előnnyel jár: csökkentheti fűtési és hűtési energiaigényt zöldtetők és zöldfalak használatával, megoldhatja a hűtést víz használatával párologtató rendszerekkel, és egyéb hasonló megoldások is alkalmazhatók. Úgy gondolom, hogy ez egy fontos küldetés számunkra: meg kell mutatnunk a magántulajdonosoknak, hogy profitálhatnak abból, ha ezeket saját ingatlanukon valósítják meg.
WAVIN: Tudna mesélni egy kicsit többet arról, hogyan működik az önkormányzatokkal, vízügyi hatóságokkal és helyi érdekelt felekkel közös alkotói folyamat? Esetleg van példa vagy konkrét tapasztalat?
Dr. VAN DE VEN: Számos közös alkotói folyamatot hajtottunk végre annak érdekében, hogy az éghajlattal szemben ellenállóbb körzeteket tervezzünk. Sok különböző megoldás létezik a problémák kezelésére, de a kulcskérdés az, hogy a résztvevők mit látnak szívesebben, és hogyan integrálhatók ezek a megoldások a városi környezetbe? A kérdés megválaszolásához intenzív interakcióra van szükség a helyi érdekelt felek, a városi vízkezelők és várostervezők, tervezők és tájépítészek között. Párbeszédük megkönnyítése érdekében jó néhány tervezést támogató eszközt fejlesztettünk ki, mint például a Klímaadaptációs alkalmazást.Az alternatív megoldások beváltak
WAVIN: A vízügyi hatóságok tapasztalataim alapján nagyon támogatják a nyílt vizek létrehozását, amilyen például egy tárolóhely kialakítása, és aggódnak amiatt, hogy valóban megbízhatunk-e olyan alternatív megoldásokban, mint a porózus járdák vagy a szikkasztó mezők. Esetleg megosztana valamit arról, hogyan kezeli ezt a szkepticizmust?
Dr. VAN DE VEN: Tíz-tizenöt évvel ezelőtt azt hiszem, jó okuk volt megkérdőjelezni ezeket a megoldásokat, mert senki sem vizsgálta meg őket megfelelően. Hol volt a garancia arra, hogy működni fognak, és hatékonyan fognak működni tíz, húsz vagy harminc év múlva? Így hát bizonyítani kellett ezeknek a rendszereknek a hosszú élettartamát. Jogos kérdés volt. Most, hogy ez a bizonyíték rendelkezésre áll, a helyzet megváltozott, és most azt látom, hogy a vízügyi hatóságok valóban hajlandóak részt venni a kék-zöld megoldások alkalmazhatóságáról szóló vitában.
Az érintettek a folyamatban
WAVIN: A közös alkotás folyamatáról beszéltünk, és sok érdekelt fél is részt vesz benne. Kinek kellene vezetnie?
Dr. VAN DE VEN: Szerintem teljesen természetes lenne, ha a város vállalna vezető szerepet a klímatűrő képesség megteremtésében. Ők vannak a legközelebb a lakókhoz.
WAVIN: Most már cselekedni kell, és ezt nem helyi szinten kellene kezdeni?
Dr. VAN DE VEN: Ennek tipikusan helyi szinten kell történnie. Az első dolog természetesen az, hogy az összes érdekelt fél leüljön egy asztal köré és megvitassák, mit lehetne tenni, hogyan lehetne megtenni és kinek kell finanszíroznia. Rendkívül fontos, hogy ezt nagyon lokális szinten tegyük, mert akkor lehet igazán beszélni a résztvevőkkel az utcájukról, a kerületükről, hogy mit lehetne ott tenni, és látni, hogy mit kell megvalósítani.WAVIN: Vannak más tervek is e cél eléréséhez?
Dr. VAN DE VEN: Attól tartok, nem. Időbe telik minden kérdés és szempont megvitatása. Időbe telik, amíg a sok résztvevő megtanulja és megérti a problémákat és a sokféle lehetséges megoldást. Mivel csak ezután kezdik látni e megoldások előnyeit. Ez a kiindulópont, ahonnan elkezdhetik közösen kialakítani a hatékony megoldásokat, és elkezdhetnek cselekvési tervet készíteni a végrehajtásról. A költségek és hasznok igazságos megosztása ennek a párbeszédnek fontos része.
Az ipar szerepei (Wavin)
WAVIN: Hogyan járulhatnak hozzá a Wavinhoz hasonló kereskedelmi társaságok egy ilyen folyamathoz?
Dr. VAN DE VEN: Az olyan cégek, mint a Wavin, számos módon járulhatnak hozzá: (1) Tudásszolgáltatóként, mert Önök rendelkeznek minden tudással és áttekintéssel a piacon elérhető rendszerekről, eszközökről és termékekről. (2) Kapacitásnövelőként, hiszen ezek közül a megoldások közül soknak a sikere a jó telepítéstől függ, tehát a telepítési és karbantartási kapacitás növelése ilyen mód lehetne. És végül (3) el tudnám képzelni, hogy az iparág vezető szerepet tölt be az információgyűjtésben arról, hogyan lehet jobban teljesíteni. Ennek érdekében folyamatosan teszteli megoldásai teljesítményét, fejleszti anyagait és termékeit, megmutatva a városoknak és más érdekelt feleknek, hogyan lehet a legjobb teljesítményt elérni.
WAVIN: Ön jelezte, hogy különösen az önkormányzatoknak kellene vezető szerepet vállalni a városok árvízállóbbá tételében. Mit javasol, mit kezdhetnének már holnaptól ezügyben csinálni?
Dr. VAN DE VEN: Sokat kell tenni: (1) Összehozni a feleket – kialakítani a napirendet, (2) elkezdeni tájékoztatni az embereket a sokféle lehetőségről, (3) elkezdeni egy adott terület megoldásairól beszélni. Ezen túlmenően a város (4) felhívhatja a figyelmet arra, hogy bizonyos megoldások számos előnnyel járnak, és (5) párbeszédet kezdeményezhet az érintettekkel, hogy megtalálják a helyes egyensúlyt, mi elfogadható és mi nem.
A csapadékvíz többfunkciós felhasználása: példa
WAVIN: Van erre konkrét példája?
Dr. VAN DE VEN: Nagyon szeretem a tokiói Arénát, ahol úgy döntöttek, hogy egy 3000 köbméteres csapadékvíz tározó mezőt szerelnek be az ülések alá. 1000 köbméter mindig üresen áll a következő viharra felkészülve (a hatalmas tető csapadékvíz gyűjtő területről). A következő 1000 köbméter a vécéöblítéshez használt szürkevíz. A harmadik 1000 köbméter pedig mindig tele van, és víztározóként használják a kerületi tűzoltáshoz. Példa egy többfunkciós tározóra, amelyet így alakítottak ki. Úgy gondolom, hogy a közeljövőben még sok ilyen megoldással kell előállnunk. Amint ebből a példából is látható, a magán- és a közérdek találkozik. Olyan tervezési kihívás, amellyel mostantól szembe kell néznünk.
Szívből szeretnénk köszönetet mondani Dr. van de Vennek, hogy megosztotta meglátásait, tudását és szakértelmét egy nagyon fontos témában nemcsak a Wavinnal és a csapadékvíz-gazdálkodási iparággal, hanem az európai önkormányzati vezetőkkel és tervezőkkel, valamint, ami a legfontosabb: magukkal a városi közösségekkel. Fenntarthatóságuk és növekedésük kulcsa a változó éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodás képessége.
