Miközben az Egyesült Királyság otthont adott a COP26 klímacsúcsnak Glasgow-ban, a világ azt figyelte, hogyan lehet a klímaváltozást kordában tartani a résztvevő 200 ország által végrehajtott intézkedésekkel. Valahol a szénről, autókról, készpénzről és fákról szóló vita fő témái között a műanyaghasználat is szóba került. Ennek építőipari felhasználását vázoljuk most fel.
A műanyagok hirtelen egyre vitatottabbá váltak a fenntarthatósággal és az éghajlatváltozással kapcsolatos viták és fellépések fényében, különös tekintettel az egyszer használatos és az újrafelhasználható műanyagokra. Ennek a fosszilis tüzelőanyag-származéknak a kiküszöbölése pozitív környezeti hatása ellenére azonban jelentős kihívásokat jelentene mindannyiunk számára. Ennek megértéséhez elég körülnézni közvetlen környezetünkben – legyen az egy szoba, egy autó vagy más helyszin. Távolítsunk mindent el gondolatban, ami műanyag, és nézzük meg, mi maradt. Megdöbbentő, nem?!
A műanyag egyike azoknak az anyagoknak, amelyeket régóta természetesnek tartunk. Valójában 1907 óta, amikor Leo Baekland belga kémikus megalkotta a bakelitet, az első szintetikus, tömegesen gyártott műanyagot. A telefonok és laptopok, amelyekről a munkánkat és az otthoni életünket működtetjük, az ablakaink és ajtóink, a háztartási gépek, az élelmiszerek frissességét biztosító csomagolások, és még a láthatatlan, föld alatti csővezetékek is, amelyek tiszta ivóvizet illetve szennyvizet szállítanak – mind műanyagból vannak.Hogyan használjuk fel tehát a legjobban a már megalkotott műanyagot a körkörös gazdaságban? Továbbá, hogyan találjuk meg az ideális „zöld” alternatívát, amely megőrzi a műanyag hihetetlen tulajdonságait, de előállítása nem jár széndioxid kibocsátással?
Saját iparágunkban a műanyagot széles körben használják. Az európai építőipar évente mintegy 10 millió tonna műanyagot használ fel, ami az európaiak által fogyasztott műanyagok ötöde. Csak a második a csomagolás után. A szigeteléstől kezdve az ereszcsatornákon át a csővezetékekig és egyéb vezetékekig a műanyagot széleskörűen és folyamatosan bővülő módokon használják fel. Jó okkal, mivel a műanyagnak számos egyedi tulajdonsága van, amelyek felbecsülhetetlen értékűek az építőipar számára:
Rengeteg műanyag került már felhasználásra a világban, ezért még ha lenne is egy nagy mennyiségben előállítható zöld alternatívánk, nem tudnánk csak úgy eltűntetni és elfeledkezni arról a 7,8 milliárd tonnáról (forrás: Our World In Data), amely világszerte jelen van. Tehát kollektív felelősségünk, hogy a lehető legjobban használjuk inkább ki.
Mindannyian egyetértünk abban, hogy az a mód, ahogyan jelenleg használjuk a műanyagot, nem fenntartható. Tekintettel arra, hogy jelenleg évente 359 millió tonna műanyagot állítunk elő világszerte (forrás: Plastics Europe), és több mint a fele egyszer használatos cikkekre szolgál, egyértelmű, hogy a műanyag jelentős problémát jelent számunkra. Tény, hogy a műanyag szinte elpusztíthatatlan, mégis világviszonylatban még mindig rengeteget dobunk ki belőle, tudván, hogy rendkívül káros hatással van a bolygó jólétére – ez nem csak felelőtlen, de szégyenteljesen pazarló is. Az Egyesült Királyságban például az 5 millió tonna felhasznált műanyagból mindössze 370 000 tonna műanyagot hasznosítanak újra – ez mindössze 7%.
A központi probléma azonban nem magával a műanyaggal van, hanem egyirányú gazdasági modellünkkel: az árukat előállítják, elfogyasztják, majd kidobják. A modell azt feltételezi, hogy végtelen és következmény nélküli a növekedés, mert végtelenek az erőforrásaink. De ez nem így van, és könnyen belátható, hogy miért okoz a műanyag fejfájást.
A találékonyságnak köszönhetően azonban az építőiparon belül számos módon lehet bölcsebben újrahasznosítani a műanyagot. Az újrahasznosított műanyagok minden kulcsfontosságú tulajdonsággal rendelkeznek az építőanyagként való felhasználáshoz. Erősek és tartósak. Könnyűek és vízállóak. Könnyen formázhatók. És újrahasznosíthatók.
A zöldebb alternatívákra összpontosítva az építőipari gyártók már most is az újrahasznosított műanyagot tartós, megbízható, valóban fenntartható építőanyaggá alakítják. Jó példa a díjnyertes „Recycore” technológia, amelyet a műanyag csőrendszereket gyártó Wavin fejlesztett ki, 50%-ban újrahasznosított műanyagot használva a lefolyócsövekben, miközben azok megőrzik az eredeti műanyag megfelelő tulajdonságait. Ugyanaz a teljesítmény, ugyanaz a minőség, de zöldebb környezet. Tovább javítva a paramétereket, a Wavin AquaCell szikkasztó blokkok immár 100%-ban újrahasznosított műanyagból készülnek.
Ez egy biztató kezdet, de még sok a közös tennivaló.
A fő kihívás az, hogy a műanyaghulladék újrahasznosítását nagyrészt megvalósíthatatlannak és veszteségesnek tartják. Konkrétan az olyan polimereket, mint a kevert műanyag, gumi és elasztomer, „újrahasznosíthatatlannak” ítélik. Ezekből az anyagokból azonban elképesztően nagy mennyiség található szerte a világon, ami napról napra csak növekszik. Nem lenne elérendő cél, hogy a társadalom és a bolygó hasznára legyenek fordítva?
A legalapvetőbb „tégla és építőkövek” szinten az újrahasznosított műanyagokból készült építőanyagokat még nem használják széles körben az építőiparban; a prototípusokat főként demonstrációs telepítésekhez alkalmazták. Elterjedtebb felhasználásukhoz a politikai akarat és a fogyasztói kereslet megváltozására van szükség, amely együtt jár a kutatás-fejlesztésbe való komolyabb befektetéssel is.
A tendencia azonban kezd megfordulni. Egyre nagyobb nyomás nehezedik a társadalom részéről a műanyagszennyezés csökkentésére. A kormányok és az ipar foglalkoznak a körkörös gazdaság gondolatával, amely megváltoztathatja az emberek gondolkodásmódját és egyúttal piacokat nyithat meg azzal a céllal, hogy a hagyományos építőanyagok alternatívájaként tekintsenek az újrahasznosított műanyag megoldásokra, más újrahasznosított anyagok mellett.
Valóban egy teljesen más jövőkép kezd kialakulni.
Lehetséges minden típusú műanyag „kibontása”, visszaállítva az olaj állapotba, hogy újra felhasználható legyen. De ez a folyamat hatalmas mennyiségű energiát igényel, és így nem valószínű, hogy a műanyagszennyezéssel kapcsolatos összes problémát kiküszöbölné. A szomorú tény az, hogy mivel a műanyagok nagy része hulladéklerakókba és így a környezetbe visszakerül, a műanyag továbbra is úgy viselkedik, ahogyan ismerjük: tartós.
A British Plastics Federation (Brit Műanyagipari Föderáció) átfogó új dokumentumában, a „Plastics Explained: Exploring the Key Topics” (A műanyagok magyarázata: a kulcsfontosságú témák feltárása) című dokumentumában tárgyalja a műanyag olyan értékes erőforrásként történő számbvételét, mint ami létfontosságú szerepet játszik a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében. Az Egyesült Királyság műanyagiparával kapcsolatos kulcsfontosságú tényekkel és számadatokkal alátámasztva felvázolja a műanyag szerepét a fenntartható jövő szempontjából, összpontosítva a nagyobb mértékű újrahasznosítás fontosságára. A dokumentum azt sugallja, hogy az Egyesült Királyság 2050-re előirányzott nulla nettó kibocsátási célkitűzése nem lehetséges műanyag nélkül. A szigeteléstől a könnyű járműveken át a turbinákig mindenhez nélkülözhetetlenek, gyakran a legjobb megoldást jelentik más alternatívákkal szemben, amelyek előállítása több erőforrást igényelhet, és megnövekedett károsanyag-kibocsátást eredményezhet.
A BPF főigazgatója, Philip Law szerint: „Mindenkinek megvan a maga szerepe egy fenntarthatóbb társadalom megteremtésében, és természetesen a műanyagiparnak is. Folyamatosan újít, hogy csökkentse környezeti hatását. A műanyag kulcsszerepet játszik majd mindannyiunk jövőjében, mivel létfontosságú szerepe van az Egyesült Királyság szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésében.”
A műanyagon túli jövő valóban nagyon érdekes lesz…
A tudósközösség a hagyományos műanyagok, például a természetben előforduló polimerek alternatíváit kutatja. Például Jeffrey Catchmark, a Penn State Egyetem professzora által vezetett csapat cellulózt és (rákhéjból származó) kitozánt használt vízálló bevonatok készítéséhez. Nemcsak komposztálhatók és lebomlanak, de további előnyeik is vannak a műanyagokhoz képest: ragasztóként is működhetnek.
Eközben a növényi polimerből készült cellulóz visszatér az édességek csomagolásába olcsóbb műanyag alapú fóliával bélelve.
Bizakodónak kell lennünk a műanyag helyettesítését célzó új technológiákkal kapcsolatban. Ennek ellenére a műanyag továbbra is túl értékes és túl széles körben használható anyag ahhoz, hogy hamarosan kivonjuk a forgalomból. Továbbra is biztonságos és létfontosságú a társadalom számára – messze túlmutatva saját iparágunkon. De ahogy mindannyian tisztában vagyunk vele, a helytelen használat legjobb esetben is szemet szúr, a legrosszabb esetben pedig életveszélyt jelent.
Tehát kollektív felelősségünk éppen ez – a lehető legtöbb műanyag hulladék összegyűjtése, hogy újra felhasználhassuk egy körkörös gazdaságban. Mindenki felelős, aki a mindennapi életben műanyagot használ, és ez nagyjából mindannyiunkra igaz is jelenleg alternatív „varázspálca” megoldás hiányában.
Mint szinte mindenben, ami a fenntarthatósággal kapcsolatos, a siker érdekében ezen a területen is azzal kell dolgoznunk, amink van, miközben a tudósok, mérnökök és hasonló úttörők tovább törekednek a fenntarthatóbb, nulla szén-dioxid-kibocsátású alternatívák megtalálására. A cselekvés ideje most van.